Díszfüvek és bambuszok

Az évelő díszfüvek jellemzően ősszel leszárítják föld feletti részeiket, és a földben telel át a gyökérzetük, szaporítása tőosztással vagy magvetéssel történik. Fontos, hogy a tarka levelű díszfüveket csak tőosztással szaporítsuk, ellenkező esetben az utódok egyszínűek lesznek. Az egynyári díszfüveket minden évben tavasszal újra kell vetni, a magjait hűvös, száraz helyen teleltetjük. A magokat cserepekbe ültetjük márciusban, majd a palántákat április végén, május elején ültethetjük ki a kerbe. Minél többször vágjuk vissza nyáron, annál gazdagabban hozza újabb virágait. Nagy előnye, hogy képes magát „újravetni”, azáltal, hogy elszóródott magjaiból a következő évben gazdagon kikel. Hazánkban nagy kedvencek a Pampafű vagy a Zebrafű. Magas a fényigényük, mégis az öntözést figyelembe véve érdemesebb őket félárnyékos helyre ültetni. Nagy a helyigényük. 

"A bambusz olyan fű, ami fává is tud nőni." tartja egy kínai bölcselet. A Bambuszok a pázsitfűfélékhez tartozik, ám akár 40 méteres magasságot is elérheti egy-egy faja. Elképesztő az alkalmazkodó- és túlélőképességük. A bambuszoknak föld alatti szárrendszere (rizomaállománya) van, melyből tavasz végén bukkannak fel az új hajtások és fajtól illetve körülményektől függően nyár végére már elérhetik teljes magasságukat. 5-6 évig él egy szár és az évek múlásával egyre szilárdabb, keményebb lesz. Lombozatát és igényeiket illetően igencsak változatosak. Hazánkban érdemes a fagytűrő változatokat ültetni, néhányuk akár a minusz 35 fokot is elviseli.