"Variegated" Tarka levelü növények

A Variegata egy tulajdonság és nem mást jelent, mint tarka levelű. A variegáció egy mutáció, a mintázottság igen változatos lehet színben, intenzitásban és formában egyaránt. Az elváltozás oka a klorofill alacsony jelenléte vagy teljes hiánya. A domináns színanyagok határozzák meg a Variegaták árnyalatait. Ezek a színanyagok többek között a karotinoidok vagy flavinok. Ez a mutáció előfordulhat egy növény egy egy hajtásán, de akár az egész anyanövényen is. A levelek színét a bennük levő festékek minősége, mennyisége és elhelyezkedési módja adja meg. Azok a példányok melyekben teljes mértékben hiányzik a klorofill, csak szintetizálni képes növényre oltva maradhatnak életben. Az oltások sarjai a legtöbb esetben szintén tarka levelűek lesznek. „A növények tarkalevelűsége" - így jellemezte ezt a jelenséget Regős J. egy az 1937-ben megjelent Természettudományi közlönyben (69. évfolyam LXIX. Kötet 205. Füzet).

A Variegata-mutáció lehet örökletes vagy nem örökletes. A nem örökletes tarkaságok legfőbb okai betegségek, melyeket többnyire vírusok okoznak. Az örökletes tarkaság azonban a fent említett festék hiánya (az emberiség genetikájára is jellemző pigmentáció), ez esetben a klorofill (zöld szín) és a xantofill (sárga szín) részleges vagy teljes hiánya okozza. Az ,,awrea"-alakok sárga levelében megcsökkent a klorofill mennyisége, míg a „chlorina" alakok halvány, sárgászöld levelében mind a klorofill mind a xantofill kevesebb, ami az egész levélnek vagy a levelek egy részének sárga vagy fehér elszíneződése, mikor külső behatások (sebzés, gombásodás) nélkül jön létre. A teljesen fehér levélből minden színanyag hiányzik.

Sötétben vagy alacsony hőmérsékleten csak sárga festék képződik a növényekben, míg fény vagy meleg hozzájárulásával utólag keletkezik a zöld szín is.

Az elszíneződéseket lehet morfológiai szempontból is osztályozni:

• szegélyes (marginált): a levéllemez széle elütőszínű; fehéren szegélyezett zöld levél (albomarginata)
• szelvényes (szektoriális), midőn a levélen különböző színű többé-kevésbe széles sávok vannak;
• mozaikos (variegata alak), midőn a különböző színek nagyobb {marmorált alak) vagy kisebb (pulverulens alak) elszórt foltok alakjában jelentkeznek.
• Ha a levél egyszínű, de a rendesnél halványabb zöld, úgy chlorina alak a neve.
• Végül lehet a levél tisztafehér (albina), vagy tisztasárga (aurea) is.

Fontos tudni, hogy azonos külső megjelenés nem mindig jelent azonos belső szerkezetet és az anatómiai jellemzőkről nem lehet biztosan következtetni az öröklési viszonyokra.

Az öröklékeny tarkaságot a következő alakokban figyelték meg:

• chlorina,
• variegata,
• paliida,
• aurea,
• peraurea,
• xantha,
• versicolor,
• albina,
• albomarginata (fehérszegélyes),
• albomarmorata,
• albopulverea,
• albovariabilis. 

Általában a tarkaság kifejlődésére az öröklött adottságon kívül különböző belső és külső körülmények is hatással lehetnek így táplálkozási viszonyok, fény, hőmérséklet. Hans Molisch szerint a Brassica oleracea acephala (káposzta) télen a hidegházakban csak fehértarka leveleket fejleszt, s ha ezután melegházba visszük át, a tarkalevelek megzöldülnek, és az újonnan képződő levelek is zöldek lesznek; visszatéve a hidegházba, újra a tarka levelek fejlődnek.

Az infekciós klorózisra az a jellemző, hogy nem öröklékeny tarkaság, és csak transzplantációval vihető át zöld növényre. A növény az oltás előtt kifejlődött levelei nem veszik át a tarkaságot. Ha a tarka oltóágat levágjuk, az alany fertőzöttsége továbbra is megmarad, vagyis minden újonnan fejlődő levél tarka lesz. Az oltással tarkává tett példány dugványozással szaporítható, a tarkaságát oltással tovább vihetjük egészséges zöld növényre, de magról nevelt utódai rendes zöld levelűek lesznek.  A levelek sárga foltjaiban a kromatofórák kisebbek a rendesnél, és többé kevésbe klorofillmentesek.

Gyakran lehet észlelni, hogy különböző zöld növényeken részben vagy egészen fehérlevelű hajtások lépnek fel. Az is megtörténik, hogy a zöld növénynek magról nevelt utódai közt jelenik meg a teljesen színtelen alak (albina), mely természetesen klorofill hiányában hamar elpusztul. Az „albina"-alak örökléstani viszonyait csak úgy vizsgálhatjuk, ha zöld alanyra oltjuk.

Az „albotunicata" öröklési viszonyai a következők: a fehérszegélyes alakból magamegporzással csupa tisztafehér s így életképtelen utódot kapunk! Ugyancsak önporzással a zöld ág magvaiból tisztazöld, míg a fehér ág magvaiból tisztafehér egyéneket kapunk.

A variegáció a természetben ritkább, azonban a levéldísznövények nemesítésének köszönhetően igen különleges fajtákat nevelhetünk akár otthonunkban is.

És most ami minket a leginkább érdekel a Monstera deliciosa variegációi:

Jelenleg három fajta tarka Monsterrát különböztetnek meg a termesztők és növényszakértők, illetve ennek vannak színbeli különbözetei. Kereskedők kedvenc marketingfogása, hogy a foltok nagysága szerint emelik a növények árát és fantázianeveket, mint a Half Moon (fél hold utalva arra hogy egy levél fele teljesen fehér) alkalmaznak. 

- Monstera deliciosa Variegata

- Monstera deliciosa Thai Constellation

- Monstera Borsigiana (Albo vagy Aurea)

A Monstera deliciosa Variegata természetes tarka növény, nem génmódosításnak és nem is a tartási körülményeinek köszönheti foltjait. Egy mutáció okozza ezt, ami kiszámíthatatlan. Ennek előfordul krémfehér, sárga és mentazöld (Monstera Mint) változata.Előfordulhat hogy a levél fele fehér, de nagyon ritka esetben teljesen fehér leveleket is hoz. Ha egy növény mutálódott, akkor az már tarka is marad, azonban ha feldarabolják, hogy dugványozás által szaporítsák, akkor az új növény esetében már nem garantált a variegáció. Ezért a kereskedők nem kockáztatják meg a dugványok eladását, csakis komplett növényeket árulnak.

A Monstera deliciosa Thai Constellation (Thái csillagkép) egy Thaiföldi laboratorium csodás hibridje. Mivel ez a fajta nem tartási körülményeknek köszönheti a tarkaságát, hanem a genetikájának, így a tartós foltosság garantált. Azonban hogy melyik levél milyen mértékben lesz foltos, azt nem lehet előre megjósolni. Ez a fajta a legelterjedtebb az Amerikai Egyesült Államokban. A foltjai sokkal elszórtabbak és krémesebb színűek, akár egy éjszkai égbolt. Ezen felül a Thai Constellation lassabban növekszik és nagyobb leveleket nevel mint a sima deliciosa.

A Monstera deliciosa Borsigiana (vagy Albo) kissebb leveleket nevel és gyorsabban növekszik társainál. A legkönnyebb megkülönböztetni a sima deliciosától, ha a levelek alá tekintünk. Ha a kifejlett levelek tövénél a száron apró ráncok jelnnek meg, akkor az nem Borsigiana. Ezek a ráncok azonban a fiatal leveleknél nem láthatók. Foltjai természetes eredetűek, kiterjedtebbek a Thai constellationnál és valamivel fehérebbek. A Monstera Borsigiana Aurea (vagy Marmorata néven is ismert, de ez csak egy kereskedelmi marketingfogás, nem a növény botanikailag elfogadott neve) foltjai jelentősen sárgábbak. Az ő levelei szintén kissebbek mint a deliciosáé. ez csak egy színváltozata az Albonak.

Ne feledjük: minél fehérebbek egy Variegata levelei, annál kevesebb klorofillt tartalmaznak, így teljesen természetes folyamat, ha a fehér levelek barna foltokat produkálnak, hiszen nincs meg bennük a képesség, hogy megfelelő mennyiségű tápanyagot vegyenek fel a fényből. A barna foltok nem a fehér levelek betegségei, hanem az eleve elrendeltetett "öregedési" folyamata. Segíthetjük a növényt egészséges fejlődését nagyon sok napsütéssel, meleggel és párásítással.